Quest of the Eternal Faith

Garrow’s Dungeon

A terület volt nemesének kriptájában található csapóajtó egy relatíve nagy méretű alagútrendszerbe vezetett. Amint megérkeztünk egy rongyokba csavart élőhalott rontott ránk. Múmiaként azonosítottunk, és mint kiderítettük csak szentelt vízzel voltunk képesek elpusztítani a bestiát (többször állt fel, mint a fővárosi box bajnok végzetesnek tűnő csapások után). Hosszas bolyongás után rájöttünk, hogy nincs itt semmi. De páran nem akarták feladni. Végtelen hosszú ideig tartó keresgélés után találtunk egy kart egy pocsolyában, mely egy különös mechanizmus segítségével a tíz láb széles falat leengedte előttünk. Mögötte harminc körüli ghoul várt mágikus sötétségben egy tömegsírt fogyasztva. Gyors taktikai tanácskozás után a félig bezárt ajtó kellő fedezéket nyújtott, hogy a paplovag kardjának segítségével és a nálunk lévő szenteltvíz egy jelentős részének felhasználásával elpusztítsuk a dögöket. Bent élőhalott támasztáshoz szükséges kellékeket találtunk, köztünk több hordónyi lámpa olajat, melyet szétlocsoltunk a holttesteken, hogy távozásunkkor felgyújtsuk őket.

A szobából több irányba is vezetett kijárat. Az elsőt választottuk, ami a bejáratunk mellett volt. Egy mágikus védelemmel elzárt ajtóra leltünk. A félszerzet babrált vele, míg a többiek biztonságos távolságba húzódtak. Ám az ajtó feltörésének nyomán lobbanó tűz varázslat elegendőnek bizonyult, hogy begyújtsa a tömegsírt. A félelf kivételével mindenki bemenekült az újonnan nyílt szobába, ahol megtaláltuk a pestist tápláló mágikus kört. Valamint több száz darab Nerull szimbólumával ellátott ezüst érmét, rítusokhoz használható könyveket és egyéb apróságokat. A paplovag jeges tekintete és szájából áradó hideg ellohasztotta a hullák égő lángját, így a félelf áttudott sietni a másik szobába. Az ajtó mögül próbáltuk megtörni a kör mágiáját, de egy szerencsétlen véletlen miatt elért minket a felszabaduló mágia szele. Ezután pihenésre adtuk a fejünket az ellenség titkos szobájában, zárt ajtók mögött.

Idővel kalapácsokkal serényen dolgozók hangjára lettünk figyelmesek. Befalaztak minket. A varázsló ugyan figyelemen kívül kívánta ezt hagyni, de a hit emberei elkezdték lebontani a továbbhaladás irányába vezető ajtót. Végül a félelf segítségével utat nyitottak a beáramló élőhalottaknak. Többszöri próbálkozás után rájöttünk, hogy ezen élőhalottakkal is csak a szentelt víz képes végezni, amiből kifogytak a készleteink. Emiatt úgy döntöttünk, hogy tovább állunk és megpróbáljuk legközelebb felderíteni a teljes alagút rendszert, mint minden gyakorlott kalandozó. Ki ki a maga módján menekült. A varázsló láthatatlanul, a félelf futva, a hit emberei pedig méltóság teljesen sétálva.

A városban visszatérve az éjszaka kezdetén megbeszélést tartottunk a Pelor papok templomának kertjében. Majd mindenki nyugovóra tért, kivéve a félelfet, aki felkereste az alkimistákat. Rövid üzletelés után hozzájutott tíz darab alkimista tűzzel teli lombikhoz. Az éjszaka folyamán meglepetésszerűen rajta ütöttek a többiek szállás helyén és a körözött félszerzetet keresték. Szerencsére a félelf előre figyelmeztette őket, hogy valami baj lesz. Így a félszerzet megszökött az igazságszolgáltatás elől.

Másnap a pap felvállalta, hogy készít újabb adat szentelt vizet. A félelf elindult a városba több dolgot elintézni, főleg a Nerull papoknak kívánt utána járni. Végigjárta a város minden zugát és helyzetnek megfelelően feltámasztáshoz értő egyéneket keresett, pénzért persze. Kelleni fog úgyis nekik az új kör elkészítéséhez és az elveszett ezüstök okán. Végül talált egy egyént aki elirányította egy éjszakai találkára, ahol kétszáz arany ellenében újjáélesztik elhunyt cicáját. Vett a paplovagnak egy csendes vértet, illetve magának is egy újat.

Ezalatt a palovag és a démonfatty elmentek a St. Cuthbert templomba és számon kérték a papokat a helyi élőhalott aktivitás miatt. Megegyeztek velük, hogy este együtt mennek megtisztítani a temetőt. Végül ez elhalasztásra került, felmutatva az érsek úr levelét, az éjszakai hullatámasztó találkozó miatt, ahova a varázsló és a paplovag láthatatlanul követte az egyszerű kereskedőnek kinéző félelfet. A pap a háttérben várakozott.

A találkozóra egy aprócska házikóban került sor, ahol négy fegyveres, egy gyakorlott rosszarcú egyén és egy fekete csuklyába burkolózó idegen fogadta a csapatot. A félelf átadta a száz Nerull ezüsttel teli tarsolyt a rosszarcúnak,a ki értetlenül állt a dolog felett, ám a sötét csuklyás ember elfogadta a félelf ajánlatát, hogy az ezüstök forrásának elárulása esetén feltámasztja a cicát. Elkezdődött a rituálé és visszatért az élet a macska csontjaiba. Miközben a félelf elmondta honnan jutott hozzá az ezüstökhöz kimondta a titkos jelet, melyre láthatatlan társainak támadnia kellett. A varázsló támadt is. A paplovag nem. A rövid dulakodás alatt a félelf torkát elmetszették és saját vérébe fagyva esett össze a kis házikó padlóján. Ekkor végre kardot rántott a paplovag és elkezdte a levegőt csapkodni a rosszarcú mellett. A varázsló pillanatok alatt és hatalmas hangzavarral végzett a fegyveresekkel. A pap érkezésekor meggyógyította az elesettet, majd lecsapta buzogányával a rosszarcút. A csuklyás ekkor eltűnt a bent lévők szeme elől. Ám a félelf gyors lélek jelenléte miatt körvonala kirajzolódott és ugyan kijutott az utcára, együttes erővel leterítették a mágia használók. A rosszarcú eltűnt, de elfogtunk egy Nerull hívő varázslót, akinek a kihallgatása következik. Majd a temető takarítás.

Comments

rickeyrat

I'm sorry, but we no longer support this web browser. Please upgrade your browser or install Chrome or Firefox to enjoy the full functionality of this site.